Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A betegség mélyebb jelentése

2013.04.24

A betegség mélyebb jelentése abban áll, hogy végre ráébredjünk, mire akarja ráirányítani figyelmünket. Egész lényünket felszólítja, hogy kövessük a józan ész szavát, változtassunk jelen létünkön, amíg nem késő. Igazi gyógyulást tehát nem a tünetek megszüntetése hozhat, hanem a belső harmónia zavarának felismerése és megszüntetése. Ebben persze mit sem segítenek a tabletták vagy injekciók, s vajmi keveset a természetgyógyászat eszközei. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy megértsük, amit a testünk mondani akar, s persze kövessük tanácsait. Amennyiben gondolkodásunkat, érzelemvilágunkat, beszédünket és cselekedeteinket sikerül harmonikusan rendezetté tenni, a testi kiegyensúlyozottság és az egészség is visszatér. Meglehet, mindez sok kellemetlenséggel jár, de egyedül ez az út vezet valódi gyógyuláshoz, mely egyaránt magában foglalja a testet, a lelket és a szellemet.

A betegség jó barát és segítőtárs

Betegségünkben tehát nem csupán ellenséget kell látnunk, sokkal inkább jó barátot és segítőtársat. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, következésképp változtatnunk kell életmódunkon. A tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba s mit kell tennünk, hogy belsőleg is újra egészségesek legyünk. Csupán meg kell tanulnunk a nyelvét, hogy megérthessük.

A „tünetek nyelve” egyszerű és következetesen visszatérő törvényszerűség. Ha képesek vagyunk megérteni az üzenetét, már csak rajtunk áll, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a valódi gyógyulás felé; különben a sors keserű leckében részesít bennünket. Ám ha készek vagyunk tanulni a felismerésből, nem szükséges okvetlenül megbetegednünk ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz.

Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.

 A betegség az egység hiányának a jele

A betegség tehát csupán külső, látható jele az egység hiányának. Amíg e hiányt meg nem szüntetjük, szükségünk van a betegségre mint hírhozóra. Mielőtt ugyanis testileg megbetegedtünk, egy sokkal mélyebb szinten már betegek voltunk, s az, amit betegségnek hívunk, tulajdonképpen nem más, mint a szervezet kísérlete a megbomlott egyensúly helyreállítására. Hiszen amit általában betegségnek hívunk, az nem maga a betegség, hanem a szervezetnek a szó igazi értelmében vett „információja” arról, hogy valami nincs rendben. Az egyensúly zavarát jelző üzenet „formát öltött”, s így információvá vált. S hogyan reagálunk mi erre? Megkíséreljük megsemmisíteni, s közben elfelejtkezünk arról, hogy a tulajdonképpeni betegséggel törődjünk.

Ráadásul mindenki másként éli át betegségét. A materialista minden baját értelmetlennek, testét puszta „játékrontónak” véli, amivel egyszer szerencséje, máskor pechje van. A hívő ember a vallási parancsok megszegése jogos következményeként fogja értelmezni betegségét, s gyógyulásért esedezik. Az ezoterikus hajlik arra, hogy a betegséget a karma-törvények érvényesülésének tekintse, míg az értelmiségi a baktériumok vagy vírusok által előidézett fertőzés természetes következményéről beszél.

A szellemileg érett ember viszont felismeri a látszat mögött rejtőző valóságot, így a betegséget következménynek tekinti, melyet meghatározott ok idézett elő. Tudja, hogy semmi értelme nem lenne csupán a következményt, azaz magát a tünetet megszüntetni, hiszen az magától is megszűnik, amint az okot kiderítették és felszámolták. Felismeri és tiszteletben tartja a természet törvényeit, mert tudatában van annak, hogy a maga módján a természet is hozzájárul az egészség megőrzéséhez. Meg van győződve arról, hogy öntudata birtokában van tulajdon teste alapos ismeretének, és célratörően kéri ki az intuíció tanácsait. Az ilyen ember nagykorú páciens, az orvos nála csupán tanácsadó, akinek a szaktudását hívja segítségül, hogy aztán a saját felelőssége tudatában hozzon döntést.

Aki egész életén át meg akarja őrizni egészségét, annak nem lehet elég korán hozzáfognia, nagyon sokan viszont nem is tudják, mit tehetnének a saját érdekükben. Pedig ebben az esetben a legegyszerűbb megoldás egyben a legjobb is.

Ha a kövérek kevesebbet ennének, az alkoholisták kevesebbet innának, a dohányosok leszoknának a dohányzásról, a lusták valamivel többet mozognának és mindenki helyesen lélegezne, pozitívan gondolkodna, jó könyveket olvasna és szemet gyönyörködtető dolgokat nézne, több életet tudnánk megmenteni és több betegséget meggyógyítani, mint a modern orvostudomány legköltségesebb eljárásaival együttvéve!

Ha tehát egészségesek szeretnénk lenni és maradni, ha régi testünk helyett újra vágyunk, akkor mindenekelőtt száműzni kell a tudatunkból minden betegségre és megöregedésre vonatkozó gondolatot. Némelyek abban a hitben élnek, hogy ha az ember kizárólag Istenre bízza magát, nyugodtan áthághatja saját törvényeit anélkül, hogy viselnie kellene tette következményeit. Az emberi test, szellem és lélek egészséges léte a szellemi örökségünk, és ha a teremtett világgal összhangban éltünk volna, sose ismertük volna meg a betegséget.

Akkor leszünk ismét „egészségesek”, ha az emberi természet mindannyiunkban meglévő négy elemét, a szellemi, lelki, érzelmi és fizikai elemet harmonikus egységbe olvasztjuk, s ennek megfelelően cselekszünk, összhangban a teremtett világgal.

Az életöröm nyitja nem az ifjúságban rejlik, hiszen az ifjúság egyben a tapasztalat hiányát is jelenti, márpedig erről aligha szeretne bárki is lemondani. Az életöröm valódi titka az életerőben található, mely nem kötődik meghatározott korhoz, de melyet erősíteni lehet, megtartani sőt fokozni.

Mindenki szeretné megérni az öregkort, de senki sem akar megöregedni. Márpedig az életnek nem ad értelmet, hogy csupán azért öregedjünk meg, hogy beteggé és boldogtalanná váljunk, hiszen az emberek átlagosan ma sem élnek hosszabb ideig, csupán huzamosabban betegek. Míg a természettel kötött szerződésünket megtartjuk, a természet is megteszi a magáét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.