Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A betegség kialakulásának okai

Betegség alakulhat ki, ha

– abban a hitben élek, hogy „hibát” követtem el, ezért elítélem önmagam, kételkedem magamban. Pedig nem létezik jóvátehetetlen hiba, hiszen azért élünk, hogy szüntelenül tanuljunk, hogy legnagyobb hibánknak önnön létezésünk tökéletlenségét tartsuk. Ügyeljünk tehát arra, hogy ne kövessük el újra meg újra a legnagyobb hibánkat! Önmagunkká kell válnunk, ez a feladatunk s egyben életünk beteljesülése is. Tulajdon létünk tudatában élni, tökéletes elégedettségben, minden hiányérzet nélkül – mindez arra utal, hogy nem követtünk el „hibát”.

Betegség alakulhat ki, ha

– szembeszállók természetszerű lényemmel. Minthogy nem úgy élek, ahogy voltaképpen élnem kellene, hibáimat kivetítem a környezetemre, s kifogásolom ezt vagy azt. Márpedig ez a negatív hozzáállás kihat az életre. Diszharmóniában élek – állandó „háborúskodásban” önmagammal és az élettel. Szüntelenül hadakozom valami ellen, minthogy én nem önmagam vagyok, nem igazi énemnek megfelelően élek.

Betegség alakulhat ki, ha

– diszharmóniában élek. Hiszen nem az „vagyok”, aki én vagyok. Más dallamot játszom, hamis hangot ütök meg, nem vagyok összhangban az élet zenéjével, a bennem rejtőző dallammal. Valahányszor szerepet alakítok, hamis hangot ütök meg.

Betegség alakulhat ki, ha

– hadakozom valamivel. De csak akkor hadakozhatom valamivel, ha zavar valami önmagamban, vagyis ha kifogásolok valamit önmagamban vagy önmagamon. A valóságban viszont az bánt, hogy nem úgy élek, amilyen vagyok. Szembe kell szállnom „hibás” létemmel.

Betegség alakulhat ki, ha

– hiányérzetben élek, s nem az élet teljességében, nem természetszerű létem egységében. Amint személyiségem egy részén erőszakot teszek oly módon, hogy szerepeket játszom, elvárásokat vagy tőlem idegen viselkedésmintákat követek, igazi énem szenved hiányt, ezért nem élhetek kiegyensúlyozottan.

Betegség alakulhat ki, ha

– bűnben élek. Bűnben élni annyi, mint az elszakítottság állapotában létezni, vagyis nem egységben, hanem kettősségben. A mi felfogásunkban a bűn az elszakítottság képzete, az én és a te, a jó és rossz egymástól, valamint önmagamnak önmagamtól való elszakítottsága, ha én nem önmagam vagyok. Valahányszor adott énemtől eltávolodom, azaz elszakadok, bűnben élek, s ezért diszharmóniában. Mindez alapot szolgáltat betegségemhez.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem szeretek! Hiszen ha képtelen vagyok a szeretetre, önmagamat se szeretem, nem fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok, vagyis „nem”-et mondok. Márpedig minden egyes „nem” betegséget idéz elő. Az igazi szeretet annyit jelent, mint „igen”-t mondani, igent az életre és a szabadságra. A szeretet egyben Isten legfontosabb parancsa, alapvető szellemi törvény.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem vagyok elégedett. Elégedetlen akkor vagyok, ha tulajdon énemnek hiányzik valami, ha nem vagyok egészen olyan, amilyen valójában Itt és Most vagyok. A kielégítetlenség annyit jelent, hogy önmagam hiányát érzem, nem az élet teljességében élek, képtelen vagyok magamat egészen átengedni neki. A következmény „árnyékérzet” és betegség.

Betegség alakulhat ki, ha

– másképp élek, mint ahogy tulajdonképpen akarok, mint amit helyesnek tartok. Ezáltal önmagamat tagadom meg, valótlanságban élek, következésképp diszharmóniában saját belső lényemmel. Bátorságra van szükségem ahhoz, hogy elfogadjam igazi énemet.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem élek, vagyis nem engedem, hogy az élet árja szabadon és akadálytalanul áramolhasson keresztül rajtam. Ha belső gátlásaim vannak, ha belső elgondolások alapján élek, szerepeket játszom, kizárólag az értelem szavát és mások elvárásait teljesítem – egyszóval, ha az élet energiái nem képesek bennem szabadon kibontakozni, akadálytalanul áramolni úgy, ahogyan most kellene –, akkor azt kell mondanom magamról, hogy nem élek. Valóban élni annyit jelent, hogy egészen önmagam vagyok, minden vonatkozásban és feltétel nélkül.

Betegség alakulhat ki, ha

– tisztázatlan ügyeim vannak, ha például valakinek nem bocsátottam meg, hanem továbbra is szemrehányással illetem, neheztelek rá, sőt vádolom. Ha környezetemmel rendezetlen a kapcsolatom. Rendezetlen ügyeim vannak önmagammal, például olyan viselkedésminták, szerepek, homályos bűntudat vagy viselkedésformák, melyek nem illenek hozzám. „Árnyékok” vannak bennem, olyan helyek, ahol nem teljesen önmagamat adom. Az árnyékok viszont betegséget eredményeznek. Ha tehát valakivel nem tudok kijönni, fel kellene tennem magamnak a kérdést, hol nincs bennem rendben valami, miért okolom önmagamat, miért érzem magam hibásnak.

Meg kellene kérdeznem magamtól: „Mire akar mindez ráébreszteni, milyen vonatkozásban, énem melyik pontján nem élek úgy, ahogy a valóságban vagyok?”

Betegség alakulhat ki, ha

– nem vagyok könnyed és eleven, valami nyomaszt. Ide sorolhatók bizonyos problémák, melyeket nem oldottam meg, dolgok, melyektől még mindig nem szabadultam meg, pedig már rég nem tartoznak hozzám, szerepek, melyeket eljátszom, bár nem én vagyok, minták, melyekhez igazodom, pedig már réges-rég elavultak és nem érvényesek. Mindaz, ami itt és most nem tartozik többé hozzám, mégis együtt élek vele. ragaszkodom és igazodom hozzá, mindaz teherként nehezedik rám. mert rengeteg energiámat leköti, s ezáltal az élet szabad áramlását akadályozza bennem. Mindez alapul szolgálhat a betegség és szenvedés létrejöttéhez.

Betegség alakulhat ki, ha

– megpróbálok „normális” lenni. Ebben az esetben nem a saját belső valóságomnak, hanem a külvilág elvárásainak megfelelően élek. A külvilág viszont csupán saját belső valóm tükörképe. Én formálom a környezetemet, ezért is kell önnönmagamhoz igazodnom, különben diszharmóniában élek a bennem létező igazi élettel.

Betegség alakulhat ki, ha

– az élet feladatait nem teljesítem, nem oldom meg. Egy feladatot mindig az élet ad fel nekem, hogy további lépés megtételére késztessen. A problémák és nehézségek arra kényszerítenek, hogy újabb lépéssel közelebb kerüljek igazi énemhez. Legfontosabb feladatom, hogy önmagam legyek, s minden pillanatban közeledjek önnön valómhoz. Ha nem teszem meg a szükségszerű lépést, az élet a betegségen és szenvedésen keresztül figyelmeztetni fog.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem élek békében önmagammal, illetve a környezetemmel, elégedetlen vagyok magammal és másokkal. Önmagammal akkor vagyok elégedetlen, ha bensőmben „hadakozom”, szembeszállok tulajdon énem egyik vagy másik vonásával. Elégedetlenségem azt is elárulja, hogy nem aszerint élek, amilyen valójában vagyok. Amennyiben én önmagam vagyok, békében élek önmagammal, s ezt a békét képes vagyok átvinni a környezetemre is. Békében lenni annyi, mint harmóniában élni – azaz épen és egészségesen.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem vagyok szabad, hanem elképzelésekhez, kívánalmakhoz, elvárásokhoz igazodom, nem önmagamat adom, ahogy itt és most vagyok.

Betegség alakulhat ki, ha

– nem Itt és Most élek. Hiszen az élet csupán a jelenben képes létezni. Ha a múltból élek, a múltat folytatom, pedig az már halott. Ha viszont már a jövőben élek, akkor olyan időben létezem, ami még meg se született. Valóban élnem csak a jelenben lehet, hiszen az élet természete folytonos áramlás, az egyik pillanatról a másikra történő szakadatlan változás. Ha gondolatban más helyen élek, mint ahol jelenleg vagyok, azaz nem itt és most, akkor a gondolataim se önmagam körül fognak keringeni, hanem más személyeknél vagy dolgoknál fognak elidőzni, ami megakadályoz abban, hogy önmagam legyek. Ez esetben az élet se lesz képes oly mértékben átjárni engem és létezni bennem, amennyire ez az életnek joga. Valahányszor nem Itt és Most élek, elszalasztom a lehetőséget, hogy olyannak fogadjam el magam, amilyen most vagyok. Alkalmam se adódik, hogy olyan legyek, amilyen ebben a pillanatban és ezen a helyen vagyok. Az élet viszont szabad folyást követel, különben akadályok és korlátok akasztják meg és gátolják – s ez betegséget okoz.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.